Posted by Franz Bauer



Elgon­dol­ko­dom a poli­ti­kán.
Elgon­dol­ko­dom Magyarországon.

A poli­ti­kai Magyaror­szá­gon.
A magyaror­szági politikán.

Akár­hogy for­ga­tom, sehogy sem tetszik.

Nekem ehhez jogom van…hogy ne tetszen…mert ez úgysem érde­kel sen­kit, úgysem vál­to­zik semmi.
De azért véle­ményem lehet.
Van is.

Mi a fené­nek gon­dol­ko­dik el egy ember a poli­ti­kán?
Mert abban, abból, amiatt él. Vagy hal. Éhen.

Melyik kezem ér többet…a jobb vagy a bal?
Kér­dezz meg egy jobbkezest…vagy egy bal­ke­zest: melyik hiány­zik, melyik fáj job­ban, ha levág­ják?
(Két­bal­ke­zes ember­tár­saim­tól elné­zést kérek, ők most pihenhetnek.)

Tel­je­sen min­degy, hogy egy sze­kér job­bra húz vagy balra…ha köz­ben azért előre is halad.
Na, és itt van a gond.

Ahely­ett, hogy együtt, közös erővel húz­nánk ki a sze­keret a sár­ból, addig tépjük ütjük-verjük és rug­dos­suk egymást, amíg tel­je­sen elsül­ly­e­dünk.
A világ meg raj­tunk röhög.

Na ettől aztán mi pisz­ko­sul be tudunk gurulni. Csak a sze­kér nem gurul.

Ily­en­kor har­co­lunk egyet a világ­gal. (His­zen lovas nem­zet lennénk…csak éppen lovunk nincs)

Büsz­kén emle­get­jük apáink tetteit, de mit is tes­zünk mi?
Talán össze­fo­gunk a baj­ban (amit egyéb­ként magunk csinál­tunk magun­knak, de az megér egy külön eszmefuttatást.) ?

Tes­sék? Hogy én össze­fog­jak egy libcsi­kom­csiná­ciz­si­dóbu­zi­ci­gán­nyal? Azt már nem!”

Inkább bős­zen dön­get­jük zsinóros men­tés mel­lün­ket, majd szét pat­tanuk a fene nagy magyarsá­gunk­tól, miköz­ben nya­kig ülünk a szar­ban.
És szíd­juk az előző, a mostani, és a követ­kező kor­mányt.
Nem vess­zük észre, hogy ezzel magunkat szíd­juk. Mi válasz­tot­tuk őket.
(Illetve én nem, ezért majd úgyis a pokolba fogok kerülni. Ami azért lesz kel­le­met­len, mert nagyon sok hon­fitárs­ammal fogok ott találkozni.)

Egy, a miénk­től eltérő világ­né­zet nem ok arra, hogy ráké­ny­sze­rit­sük máso­kra a sajá­tunkat.
Egy kor­mány­kri­ti­kus állás­pont önma­gá­ban véve nem erkölcs­te­l­en­ség (hiába is állítja a min­den­kori vezér­kar az ellenkezőjét).

De a jelen­legi magyaror­szági társ­adalmi “kom­mu­ni­ká­ció” min­den, csak nem erkölcsös.
(És hiába kötöt­tük dísz­kö­tésbe a keres­z­tény erkölcsöt, bizony az sen­kit nem érdekel…vagy nem érti.)

Amíg a velünk szem­ben állót ellen­fél hely­ett ellen­sé­g­nek tek­int­jük, akit nem meg­győzni hanem legyőzni kell, amíg érvek hely­ett min­den­féle tár­gy­ila­gos­sá­got nél­külöző gorom­baság­gal próbál­juk a magunk pri­mit­ívsé­gét túl­ki­abálni, addig ne bes­zél­jünk poli­ti­kai kul­túráról.
Meg demokráciáról.

Mert az nem arról szól, hogy a leg­han­go­sabb­nak van igaza, a többi pedig kuss.

Sokat kell még tanul­nunk.
Talán azok­tól is, akik ellen éppen szabad­ság­har­co­lunk.
Mert nem a miénk a világ legré­gibb demo­krá­ciája, de ha így foly­tat­juk, a miénk lesz a legrövidebb.

Na ennyi.
Lehet rugdosni.




Hinterlasse eine Antwort

Deine E-Mail-Adresse wird nicht veröffentlicht. Erforderliche Felder sind markiert *

Du kannst folgende HTML-Tags benutzen: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>