Posted by Franz Bauer

Sopronisör


Szín­hely:         egy néme­tor­szági kis­város
Idő­pont:          szom­bat, ebé­didő táján
Sze­re­plők:      2 éhes ember, és egy üres sörös­do­boz
Cse­lek­mény:  nincs
Tanulság:        ?

Mivel szom­ba­ton egész délelőtt a várost jártuk, nem volt idő az ebéd­főzésre.
Szu­per, gon­dol­tam beu­grunk a ked­venc tör­ökünk­höz és eszünk valami finomságot.

A gon­do­la­tot tett követte.
Megáll­tunk a par­koló­ban. Ren­ge­teg üres hely, nap­sü­tés, madárc­sic­ser­gés, tavaszi Feeling.

A kocsi­ból kis­zállva végig­men­tünk a tisz­taság­tól ragyogó, füvesí­tett és par­ko­sított téren.

Állj! Az ott meg mi?

A tér szé­lén, a már rügy­ező bokrok alatt, alig 10 méterre a sze­mét­kosár­tól, egy árva sörös­do­boz hevert.
Oda­men­tem, hogy fel­ve­gyem és a sze­métbe dob­jam, miköz­ben a sze­me­telőre gon­dol­ván ked­venc orosz nép­dalo­mat dúdol­gat­tam magam­ban: „Hej, te bun­kócska, te drága…!”
Leha­jol­tam, hogy fele­mel­jem, de félú­ton hir­te­len lemerevedtem.

A zöld sörös­do­bo­zon hatal­mas betűk­kel ez állt: SOPRONI.….

Nos, több mint 40 évet leél­tem Néme­tor­szág­ban.
Vádol­hat­nak min­den­nel: azzal, hogy elné­me­tesed­tem, átvet­tem a német men­ta­litást, a német szo­ká­so­kat, a német pre­ci­zitást, a pon­tos­sá­got, az udva­ri­as­sá­got, sőt, még azzal is, hogy megs­ze­ret­tem a német kon­y­hát.
De ahhoz, hogy az ember kul­túrál­tan visel­ke­d­jen, ahhoz alap­ból min­degy, hogy hol, melyik ország­ban él, melyik ország­ból származik.

Vajon miért talál­tam én pont egy MAGYAR sörös­do­bozt eldobva a német par­koló­ban?
Vajon miért van az osz­trák autópá­lya mel­letti pihenők­ben magya­rul kiírva: „Kér­jük, ne szemeteljen!…Ügyeljen a WC tisztaságára!…Olajat cse­rélni tilos!”
Hazánk fiai (és lányai) manapság hála Isten­nek szaba­don utaz­hat­nak, jár­hat­ják a vilá­got.
De ez a szabad­ság miért nem ter­jed ki arra, hogy külf­öl­dön (ha már otthon nem) kul­túrál­tan viselkedjünk?

Heve­sen til­ta­ko­zunk az ellen, hogy a külf­öld min­ket egy bal­káni nép­nek tart.
De akkor miért visel­ke­dünk úgy?
(Itt kérek elné­zést a bal­káni népek­től, hogy egyes hon­fitár­sam­hoz hason­lítom őket.)

Szóval, Magyaror­szág job­ban tel­je­sít.
De miért nem tel­je­sít job­ban az a magyar, aki külf­öl­dön él és/vagy dol­go­zik, de nem tud beilles­z­kedni?
Nem tartja be a szabá­lyo­kat, kibúvót keres a tör­vények alól, sze­me­tel, blic­cel a vil­l­amo­son, feketén dol­go­zik (vagy éppen dol­goztat), nem fizeti a TV-rádiódíjat, nincs betegbizto­sítása, nem cse­réli le a magyar rend­s­zá­mot a kocsi­ján, eladja az „alig hasz­nált” osz­trák autópá­ly­ama­tricát, fel­jel­enti a szomszéd­ját, a munka­tár­sát, a főn­ökét (már amen­ny­iben meg tudja magát értetni), átver akit tud vagy hagyja magát átverni…és még sorolhatnám.

Én nem his­zem, nem aka­rom elhinni, hogy ilyen kul­túrálat­lan, pri­mitív nem­zet len­nénk.
Akkor miért visel­ke­dünk úgy?
Azzal har­co­lunk a nyu­gat ellen, hogy teles­ze­me­tel­jük?
És most ne jöjjön nekem senki azzal, hogy bez­zeg a tör­ö­kök, az olas­zok, a romá­nok vagy a
cigán­yok…
Ez most nem róluk, hanem rólunk, magya­ro­król szól.

Embe­rek, ébred­jünk fel!
Az nem úgy műkö­dik, hogy mi magya­rok adtuk a világnak a Túró Rudit, ezért a világnak most tisz­tel­nie kell min­ket!
A tisz­te­le­tet, a meg­becsülést és az elis­me­rést ki kell érdemelni.

Azzal pedig, hogy üres sörös­do­bo­zo­kat dobá­lunk el a par­koló­ban leg­fel­jebb egy orosz népd­alt érdem­lünk ki.…..

Több társ­ada­lom­kri­ti­kus írás itt talál­ható.




4 Responses to Sörösdoboz egy felvonásban

  1. Emil Grapka says:

    Légy jóindulatú,l, ehet egy német járt Sopron­ban:-)
    Amúgy nagyon egye­tér­tek veled.

  2. Robert says:

    Amióta itt dol­go­zok Néme­tor­szág­ban több elkép­zelé­sem is megdőlt. Az egyik, a német embe­rek nemsze­me­telése, döb­be­ne­tes szá­momra, hogy a gyönyörű kör­ny­e­zet men­ny­ire tele van sze­me­telve, és a leg­me­gle­pőbb hely­e­kről is bes­zé­lek. Szá­momra totál döb­be­net! És mielőtt skizo­frén módon magyar szála­kat keres­nénk, nagyon kis esé­lyt látok arra, hogy magyar állam­pol­gárok len­né­nek a dol­gok mög­ött!
    Kint létem óta egyre kisebb külön­bsé­ge­ket látok magyar és német embe­rek lény­egi visel­ke­dése között (rövi­dí­tett verzióban).

    • Ben says:

      ugyanúgy els­zórja a cigicsik­ket mikor 3 méterre a kuka, ugyanúgy nem szedi fel a kutyas­zart. sõt. a kutya 2 méterre a tár­sas­ház bejá­ra­tától sza­rik, aztán 2 hét múlva nekem jön a levél, hogy hogy kép­z­e­lem ezt. azt hit­ték, hogy én vol­tam, mert pont akkor lett kutyám, mikor ez tör­tént. de nem, és ma reg­gel megint lát­tam a kocsi­ból, hogy ugya­nezt csinálja. a német pre­ci­zitás is maxi­mum az autós­z­akma felsö 1%-ában tapasz­tal­ható, mert hogy pro­gra­mo­zás terén NULLA, az már bizonyos.

  3. Garp says:

    A sze­me­tet oss­ze­hor­dja a szel. A humant is, most epp’ kele­trol fuj, hat nyu­ga­tra sodorja.
    (Irom ezt Irorszagbol. 😉 )

Hinterlasse eine Antwort

Deine E-Mail-Adresse wird nicht veröffentlicht. Erforderliche Felder sind markiert *

Du kannst folgende HTML-Tags benutzen: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>