Posted by Bence Bokor



Sze­ret­nék üdvö­zölni min­den ked­ves Ulm-Tipp olvasót!

Bokor Bence vagyok, és ezen­túl időn­ként tőlem is fog­tok bejeg­y­zé­se­ket látni az olda­lon. 1992-ben szü­let­tem, jelen­leg pro­gra­mo­zóként dol­go­zom Nürn­berg­től nem messze, a Schmet­ter­ling Reisennél.

Első­sor­ban társ­adalmi illetőségű posz­to­kat fogok pro­dukálni, ami­vel soha­sem kell egye­tér­teni, bár sokan szoktak.

A valóság­gal való bár­mi­nemű egy­e­zés csa­kis a valóság bűne.

Elsőként azo­król a nagy sza­va­król bes­zél­nék, ami­ket a most felnövő társ­ada­lom elős­ze­re­tet­tel hasz­nál, ross­zul. Hely­en­ként vul­gáris stí­lus­ban köz­löm véle­ménye­met, ennek nem a meg­bo­trán­kozta­tás a célja, hanem egy­szerűen csak a magyar nyelv adottsá­gainak kihasználása.

soks­zor ki fogok még erre térni, his­zen időn­ként fel­há­bo­ro­dok eze­ken, min­dig más­képp, mástól. 

ez ilyen nyitotts­zem­mel­járós világ­né­zet, minél több dolo­gra oda­fi­gyelni, levonni a követ­kez­te­té­se­ket, vagy bármit.

én is fent vagyok a féjsz­bú­kon, bár önma­gá­ban ezért nem his­zem, hogy bár­kit meg kel­lene kövezni. más vis­zont a hely­zet a közös­ségi por­tált ocs­mány mód teles­ze­me­telő kis köcsö­g­ök­kel, rög­tön kér­dez­het­néd, hogy miért nem tör­löm őket, hidd el, jópár­ral meg­tet­tem, a mara­dék vis­zont jó for­rá­sanyag a társ­ada­lom­mal szem­beni mara­dék remény elvesztéséhez.

nem mel­les­leg nagy­szerű wall(üzenőfal)-újdonság, hogy a poten­ciá­lis ismerős által tets­zi­kelt, — like-olt, láj­kolt, ked­velt, kinek hogy szim­pa­ti­kus– dol­go­kat megossza velünk. XY ismerő­söd bizony ked­veli JK állapo­tát, ami min­ket kur­vára nem érde­kel, főként, hogyha a másik sze­mély nem is ismerősünk.

ez csak ilyen fej­les­z­tői kitek­intő volt, hogy miért jutunk sok­kal több szar­hoz mint amen­nyi­hez ere­de­ti­leg szeretnénk.

sok fajtáját kife­j­tet­ték már eze­knek az álla­to­knak külön­böző blo­go­kon, az önposzt­láj­koló és foly­ton­me­gosztó, az alkalmazás/játékfüggő, a cset­buzi, és még sorol­hat­nám a már szinte kime­ríthetet­len típusokat.

egyre nagyobb divat az idé­ze­tek másol­ga­tása, publi­kálása, akár vala­mi­féle szenny ver­y­de­mo­ti­va­tio­nal másoló mikro­blog, vagy a ren­des cita­tium, neto­rian idé­zet­gyűj­te­mény felhasználása.

per­sze, min­den­ki­nek lehet olyan kedve, meg­tets­zik neki egy ütős, és kiteszi, hadd lássa a világ. nincs is ezzel gond. de mikor mást nem­látsz, mint ily­enát­ver­tél oly­an­bas­zód­j­meg, ily­en­ma­gány olya­nör­öks­zer­e­lem, az már kissé aggasztó tud lenni az illető társ­adalmi besorolását illetően.

el is értünk a bejeg­y­zés fő témájához. FÉRFI, NŐ, SZERELEM, ÖRÖKKÉ

nagy sza­vak ezek, kár, hogy nem írtam nagy betűvel, lehe­tett volna. illetve. nagy sza­vak voltak, ugyanúgy, ahogy azok az idé­ze­tek értékes mon­da­tok. büszke lehet­tél, ha ked­venc szer­ződtől tudtál mon­dani valami oko­sat egy tanulsá­gos sztor­ira, vagy egy bes­zél­ge­tés köze­pette péld­aként fel­hozva. most meg? inkább meg sem emlí­tem, mert be les­zek sorolva a szen­ny­blog­ger kate­gór­iába, mert vélet­le­nül egy ott nagy népszerűsé­g­nek örvendő szö­ve­grész­le­tet vet­tem a számra. ja, hogy te el tudod mon­dani az egész köny­vet, ami­ből való? a kutyát nem érde­kel, mi az hogy könyv? olyat még kapni ? csak képen láttak, pózolt vele valami picsa egy bake­lit­tel meg kihúzott magnókazettával.

megint eltér­tem, szól­ja­tok rám!

tehát. egy pél­dával élve:

a CSINOS NŐT ‚a humor teszi gyönyörűvé!

per­sze, jó ha van humor, bár nem árt az sem, ha egy csi­nos nő a szó­közt a vessző után teszi, úgyér­tem ha csak akkor tesz vess­zőt, mikor tény­leg kell. de nem is ez a lényeg. megint kitér­tem, csak köz­ben posz­toló­dott egy ilyen az üzenő­fa­lon. egyéb­ként is lehet, hogy már ciki az intel­li­gen­cia. ja, nincs szüksé­gem az íráso­mat ócsároló önkén­tes helyesírás-ellenőrzőkre, akik ebből sze­mez­ge­tik majd a hibá­kat, ez egy gon­do­l­at­me­net, nem valami sokat­jel­entő, híres­z­telő, kikür­tölő valami. köszönöm.

lehetősé­gem van hozzá­férni olyan fiók­hoz, mely­nek vis­z­ony­lag sok tizené­ves ismerőse van. mond­juk úgy 15 év felett.

eze­knek van valami pro­blémájuk. miért jó az neki, hogy az inter­ne­ten éli a magán és sze­xuá­lis életét? ettől lesz menőbb a tak­nyok között a követ­kező buliba? hogy minél nagyobb fas­sá­got írjon a minél kur­vás­abb hozzác­sa­tolt képhez? hogy NŐ-nek nevezi magát, mikor még lánynak is csak kicsi?

egyál­talán ki NŐ? egy olyan hite­les egyénre gon­dol­nék nőként, aki tuda­tá­ban van dön­tései, tet­tei fel­elős­sé­gé­vel, a jövőjé­vel, a lehetősé­gei­vel. hát rájuk egyik sem igaz. attól bizony senki nem lesz nő, hogy hár­man megu­jjaz­zák egy buli alatt, a ruhájá­ban, ami egyéb­ként póló, de kic­sit lejjebb húzva elég lesz, bugyi sem kell. és még mielőtt eze­ket lég­ből kapott dol­go­knak ven­né­tek, bizony de nem, kon­kré­tu­mok ala­pján írok.

a kap­cso­lati állapotuk gya­krab­ban vál­to­zik, mint ahogy én a tele­fo­no­mat töl­töm (pedig az okos­te­le­fo­nok nem bír­ják sokáig), de min­de­gyik ÖRÖKKÉ fog tar­tani, és MINDIG VELED.

kac-kac, kukac. más­nap jön a cím­zett nél­küli “gyűl­öl­lek­ter­o­ha­dékezt­még­me­gem­le­ge­ted­mer­tát­ver­tél” bejeg­y­zés a falra, ahol aztán mint a hiénák csapnak le rá kor­tár­saik “mivan” “???” ” :O ” ” <3 ” kom­men­tek­kel, melyre “áh semmi”, “üziiiii”, vagy ” majd elmon­dom ” a válasz.

mi a jó kurva anyádért írsz ki olyat, amire nem sze­ret­nél reak­ció­kat?
angol nyelv­ben van rá egy találó “atten­tion whore” kife­je­zés, a megért­hetőség ked­véért fel­tűnős­ködő picsának for­dítanám így gyorsan.

per­sze ezek pár órája még igazi FÉRFI-ként voltak kijel­entve, az igazi ideál, tükörbenpózolós-gatyátföldigletolós-napszemüveges-piramishajú valami.

tehát a “kap­csi­nak” vége, ám sebaj, lát­ha­táron az új, vagy még aznap ismét összejön­nek, his­zen a szakítás csak egy kis össze­zör­re­nés volt, és újra ÖRÖKKÉ, alatta “sokáig!! <3<3<3 ” hozzászólásokkal.

ily­en­ke­d­ves, olyan­meg­bíz­ható, humo­ros, gaz­dag, szép, vagány, okos, spor­tos, kul­túrált, udva­rias(ezmár nemi­gény) aki­kről a vágyaik és idé­ze­teik szólnak, aztán újra meg újra csak az átbaszottság, meg ezek a geci fér­fiak. hát kisass­z­ony, bizony egy férfi a sze­medbe mon­daná, nem a hátad mög­ött, te valami mást talál­tál. valami tak­nyot, vagy valami alfahímet.

a minap meg­kap­tam egy ismerő­söm­től, hogy mi az, hogy én nem írtam ki féjsz­búkra, hogy meg­vál­tozott a kap­cso­lati állapo­tom. áhhh. szóval egy kap­cso­lat csak onn­an­tól igazi, mély és kölcsönös, hogy azt mink’ kiposz­toltuk mind a ket­ten, a másik megerő­sí­tette, aztán hadd gyüjje­nek csak a láj­kok, meg a kom­men­tek, végre ránk figyel a világ.

attól eltek­intve, hogy elcsé­pel­ték eze­ket az egy­kor meg­fon­tol­tan kimon­dott, nagy jel­en­tőség­gel bíró sza­va­kat, még sza­rul is hasz­nál­ják őket, rossz­kor, rossz helyen, ezzel elin­dítva az ‘új nem­ze­déket’ egy olyan úton, mely­nek kime­ne­telét nem tudhatjuk.

Bizto­san sokan ráis­mer­te­tek valak­ire a cikk­ben, de itt meg­jeg­y­ez­ném, hogy az olvasó min­den eset­ben kivé­tel a leír­tak alól.




10 Responses to Azok a nagy szavak

  1. Zita says:

    Amit ismerősök láj­kolnak (kivéve, ha hozzá is szólnak vala­mi­hez), az nálam csak a jobb oldali értesítés-panelen láts­zik, a falon nem. (Nem tudom, hol lehet ezt beál­lítani, mert lehet, hogy még koráb­ban állítot­tam be, ami­kor még lehe­tett. — A Face­book időről időre meg­kur­títja eze­ket a beál­lítási lehetősé­ge­ket.) A jobb oldali panel pedig 200%-os nagyítás­nál eltű­nik a képer­nyőről. Ez egy buda­pesti tipp.

    • Franz Bauer says:

      Ked­ves Zita,

      a pro­bléma megol­dása valós­zínű­leg a böngés­ződ beál­lításá­ban rej­lik.
      Ha nem sike­rül megold­anod, akkor eset­leg próbálj ki egy másik böngészőt.

      Üdv
      Feri

      • Zita says:

        Ked­ves Feri!

        Amint írtam, ez egy tipp volt rés­zem­ről (jól­le­het, nem ulmi, csak magyar). Bár, lehet, nem is neked kel­lett volna kül­de­nem, hanem annak, aki az alábbi sérel­mé­ről panasz­ko­dott (idézem):

        nem mel­les­leg nagy­szerű wall(üzenőfal)-újdonság, hogy a poten­ciá­lis ismerős által tets­zi­kelt, — like-olt, láj­kolt, ked­velt, kinek hogy szim­pa­ti­kus– dol­go­kat megossza velünk. XY ismerő­söd bizony ked­veli JK állapo­tát, ami min­ket kur­vára nem érde­kel, főként, hogyha a másik sze­mély nem is ismerősünk.

        ez csak ilyen fej­les­z­tői kitek­intő volt, hogy miért jutunk sok­kal több szar­hoz mint amen­nyi­hez ere­de­ti­leg szeretnénk.”

        Gon­dol­tam, hátha isme­red az idé­zett sorok szer­zőjét, és alkal­mas­int átadod majd neki.

        Ross­zul gondoltam?

        Üdv,
        Zita

        • Bence Bokor says:

          Ked­ves Zita!

          A bejeg­y­zés megs­zü­le­té­se­kor (jó pár hóna­pja jött ez az ötle­tem) még így volt, és én rend­s­zer­int látom mások akti­vitását most is. Lehet, hogy azóta vál­toztattak ezt-azt, de a lényeg nem is ebben van, hanem hogy men­nyi sze­mét­tel árasz­t­a­nak el min­ket kéretlenül.

          • Stámusz Gabriella says:

            Ami engem a végle­te­kig fel­boss­zant és egy­ben meg­döb­bent, hogy okos­nak vélt embe­rek is hódolnak a szo­kás­nak, mis­zer­int kiír­ják az üzenő­falra, mikor pukiz­tak éppen, vagy fáj a hasuk, vagy a szomszéd néni lement a pin­cébe, stb..hát ez már min­den­nek a neto­vábbja. Szá­momra ez a dolog az IQ hánya­dos­ról árul­ko­dik. Pont.

  2. Tibor Tomacsek says:

    Nem túl opti­mista az írás kic­sengése, de nagyon is igaz. Hihe­hetet­len, hogy mik­kel talál­ko­zik itt az ember.

  3. Bence Bokor says:

    Ked­ves Tibor!

    Az élet nem min­dig akkor jó, ha opti­misták vagyunk. Én ezt inkább rea­litás­nak nevezném.

    Kös­zönöm a hózzászólást.

    Bence

  4. Kunst Aranka says:

    Öröm­mel tölt el, hogy egy 1992-ben szü­le­tett magyar fiatalnak ekkora szo­kincse van es ilyen rea­li­san latja a dol­go­kat! Gra­tula es olva­sod maradok! :-)

    • Franz Bauer says:

      Ked­ves Aranka,

      Bence sze­ré­ny­sége nem engedi meg, hogy ő válas­zol­jon a dícséretedre…idézem: “nem sze­re­tem ha fény­ez­nek” :-)
      Örülök, hogy tets­zett az írása és tel­je­sen igazat adok neked.
      A kiter­jedt szókincs, a hibát­lan helye­sírás és a reá­lis meglátás saj­nos nem erős­sége a mai Facebook-generációnak.
      Lehet, hogy ez a mi hibánk, de biztos, hogy mi lát­juk a kárát.

      Idő­köz­ben meg­jel­ent Bence legújabb írása…nem olyan “hara­pós”, de min­den­fé­le­kép­pen elgondolkodtató.

      Neked kel­le­mes olvasást kívá­nok, magun­knak pedig még több “Bencét”!

      Feri

  5. Pingback: Vágyaink: szárnyak, vagy börtönfalak? | Ulm-Tipp

Hinterlasse eine Antwort

Deine E-Mail-Adresse wird nicht veröffentlicht. Erforderliche Felder sind markiert *

Du kannst folgende HTML-Tags benutzen: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>